Posted on by

Lady ChatBlondoir,

A Bastilleból – mely francia honunk csőcselékének valamint hőseinek olykor büszke, máskor szégyenletes klastroma – írom eme sorokat. Arcom veres pírba fordul, hogy egy olyan gráciát, mint Ön, megsértettem, s köszönöm az Ön drákói kegyét, hogy fogadja máglyáravetendő levelém. Alázatos sóvárgással esedezém az Ön bocsánatáért, ám kérem szigorát ne csak reám, hanem fenséges Atyánkra is vesse, hisz az Ön szeme tengerek tüzét s a Holdon jégbefagyott Düonüszosz mámorát bocsájtja tisztelőinek fejére, s ne vessen meg érte oly nagyon, ha hevem, mely merész és bohó – elragadott.

Társaságbéli jártasságom hiányos, ám ezt oly sebesen, mint Hermész lépte, igyekezém pótolni.

Börtönöm szigorú, bűnöm csak szavam – tán Ön juttatott ide? Ha igen, megérdemlém büntetésem, ám ha nem, bosszúm Odüsszeuszéhoz méltó lesz – s valóban, ama fegyvermény használatában gyakorlott vagyok.

Remélem Ön a Tuileriák kertjében andalogva kapja kézhez levelem, s Zephürosz lágy köpennyel borítja arcát, ha némelykor egünk fehér jégcsillagai hullának.

 

Az Ön örök tisztelője,

Lady Noir Armoir.

1674. november 4. Bastille, Párizs

Posted on by

Lady Noir Armoir!

Madame Libertine híre eljutott fülembe, s bár Ninon kisasszony önnön kiállása maga mellett oly ritka, s lenyűgöző, mint a vérhattyúk nászdala, úgy hallottam, hogy bájait ízléssel, ám túl szívesen osztja meg – korunk talán túl sok remek férfiút szült e földre.

Az Ön sorait értetlenül, némely megbotránkozással olvasám. Sem neveltetésem, sem legyezőm rezdülése nem vala olyan, amely Önt íly merész szólamokra indíthatná, így kendőm leejtése lehetetlen.

Ám az Ön hevülése megenyhíté szigorom, így leveleit fogadom, s olvasom. S hogy válaszolok-e?

Múljék ez az Ön elméjének fortélyosságán…

Üdvözlettel,

Lady ChatBlondoir.

1674. október 19, Párizs,  Rue de Montmarte

Búcsúzó – ORBÁN VIKTORTÓL – (Ó, TE, TE, TE Férfi)

Posted on by

Ó, ÉDES ISTENEM,

HÁT HIÁBA IS KERESEM,

MINDENÜTT, BÁRHOL,

AKÁRHOL,

BIZONY, ŐT. SEHOL SEM LELEM,

PEDIG SZINTE ANNYISZOR ÜZENTEM NEKI,

HOGY SZINTE MÁR SZERETEM.

S, NEM, NEM, Ő NEM VÁLASZOL,

AH, Ő OLY DÖLYFÖS FÉRFI, HOGY

SZINTE LE SEM HISZI,

A DRÁGA, PICI, KIS VIKIKÉNK,

HOGY HAJJ, HAJJ, EZ LETT,

HOGY BIZONY, BIZONY,

SZOMORÚAN MONDOM,

A KIBASZOTT FIDESZED

SZINTE, ELVISZI,

ELVESZE,

ELVESZTETT VALAMIT,

TALÁN A FEJÉT,

CSAK NAGYOT BUKTAK A FEJESEK,

DE TUDOD, TE SZEGÉNY KIS FÉRFIÚ, ADOK NÉKED,

EGY SZÉP KIS PUSZIT,

ÉS ÉN TŰNTETTETEK EL,

MINDEN MOCSKOS KIS BUZIT,

DE AZOK NEM A MÉSOK, VAGY A MELEGEK,

HANEM A KIBASZOTT, HAZAÁRULÓ,

BECSTELEN, FIDESZESEK, ÉS MÁS,

EHHEZ HASONLÓ EMBEREK.

Nagypapi

Posted on by

A nagyapám nagyon szorgalmas,

a kisunokájának néha nagyon odabasz:

“Minden művész mocskos kurva,”

meglát, ugrik, hisz ott a nagykuka.

Házba lépek, köszönök,

papámnak mondom mikor festek: “Csak dögölök”.

Meglát, s mindig a padlásra rohan,

és csodálkozik, ha rámtör az üvöltöző roham.

 

CSodálkozó de Csalóka – Veszedelmes viszonyszók

Posted on by

Lady Chatblondoir!

Reszkető kezekkel írom eme levelet, kérem bocsássa meg iratom némelykori olvashatatlanságát, szívem retteg attól, hogy emlékezzék Önre, Asszonyom láttam már Hölgyet Vágyaimból, s bár volt gyönyör – pillanatnyi, vágy – végtelen, s nyomor, melyről hittem, több, mint egy életre szól, így nézze el félénkségemet, mellyel Ön iránt táplált tejfehér vonzalmamat fejezem ki. Értse hát meg habzó szavaim, melyeket riadozó ajkakkal írok, miközben egyik kezemben kard, hogy emezzel Önt védelmezhessem, amazzal pennám tartom, hogy Önnek papirosba foglalhassam hódolatom. Ninon De LEnclos, ismertebb nevén MAdame Libertine pártfogásába vett, így mind nyelvezetem, mind páncélzatom izmosodék vala majd.

Szerepem kettős, míg Ön fénylő fátyla mögé rejti hallgatását.

Kendőjét ejtse le, mely légyen zöld, mind a zúzmó bársonya, s tudni fogom, imádatom nem tárgytalan.

1674. október 13, Párizs, Ninon De Lenclos asszony budoárja,

Lady Noir Armoir