Hekaté gyermeke

Az Éj gyermekének álmait

a Nap fénye csacskává teszi,

legyen bár az a pillanat illanó selyme,

vagy az érintés suhanó, gyönyörrel teli gyötrelme.

Lady ChatBlondoir,

A Bastilleból – mely francia honunk csőcselékének valamint hőseinek olykor büszke, máskor szégyenletes klastroma – írom eme sorokat. Arcom veres pírba fordul, hogy egy olyan gráciát, mint Ön, megsértettem, s köszönöm az Ön drákói kegyét, hogy fogadja máglyáravetendő levelém. Alázatos sóvárgással esedezém az Ön bocsánatáért, ám kérem szigorát ne csak reám, hanem fenséges Atyánkra is vesse, hisz az Ön szeme tengerek tüzét s a Holdon jégbefagyott Düonüszosz mámorát bocsájtja tisztelőinek fejére, s ne vessen meg érte oly nagyon, ha hevem, mely merész és bohó – elragadott.

Társaságbéli jártasságom hiányos, ám ezt oly sebesen, mint Hermész lépte, igyekezém pótolni.

Börtönöm szigorú, bűnöm csak szavam – tán Ön juttatott ide? Ha igen, megérdemlém büntetésem, ám ha nem, bosszúm Odüsszeuszéhoz méltó lesz – s valóban, ama fegyvermény használatában gyakorlott vagyok.

Remélem Ön a Tuileriák kertjében andalogva kapja kézhez levelem, s Zephürosz lágy köpennyel borítja arcát, ha némelykor egünk fehér jégcsillagai hullának.

 

Az Ön örök tisztelője,

Lady Noir Armoir.

1674. november 4. Bastille, Párizs

Belle nuit

Viperanyüzsgés éjszakáján

pihentesd nyelved fülem kagylóján,

s az erdők veszedelme

elcsitul ölelésünk illatától.

Lady Noir Armoir!

Madame Libertine híre eljutott fülembe, s bár Ninon kisasszony önnön kiállása maga mellett oly ritka, s lenyűgöző, mint a vérhattyúk nászdala, úgy hallottam, hogy bájait ízléssel, ám túl szívesen osztja meg – korunk talán túl sok remek férfiút szült e földre.

Az Ön sorait értetlenül, némely megbotránkozással olvasám. Sem neveltetésem, sem legyezőm rezdülése nem vala olyan, amely Önt íly merész szólamokra indíthatná, így kendőm leejtése lehetetlen.

Ám az Ön hevülése megenyhíté szigorom, így leveleit fogadom, s olvasom. S hogy válaszolok-e?

Múljék ez az Ön elméjének fortélyosságán…

Üdvözlettel,

Lady ChatBlondoir.

1674. október 19, Párizs,  Rue de Montmarte