Courbet

Jean Désiré Gustave Courbet (Ornans, Doubs, 1819. június 10. – La Tour-de-Peilz, Svájc, 1877. december 31.) francia festő. Az egészséges naturalizmus képviselője és a modern realista festészet megteremtője, a barbizoni iskola egyik legnagyobb tehetségű és hatású egyénisége. (Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Gustave_Courbet).

Nos, de mi is az a barbizoni? Nem, nem a barbibabáknak fenntartott terület, hanem egy hely Franciaországban. Nem, nem alapítottak ott egy iskolát, hanem oda járt ki festeni a pingálók egy csoportja, tájképeket.

Courbet elutasította a Szalon (úgy látszik, hogy a legjobbakat mindig elutasította), és nagyon sokrétűen festette (festékkaparóval vitte fel a festéket). De, komolyra fordítva a tust szót, festett tájképet, zsánerképet, csendéletet, portrét, és természetesen, amiről híres-hírhedt, eléggé erotikus képeket is. Néhány zsánerképe tetszik, a csendéletek szinte egyetlen festőtől sem tetszenek, a tájképei jók, és az erotikus képei is jók. Nagyon tiszták a színei, szinte üvegszerűek a színei. A tengerábrázolásai kifejezetten hatásosak, szinte várom, hogy mikor csap az arcomba a hullám (mármint a víz hulláma, nem az enyém).

This slideshow requires JavaScript.

Theodore Chassériau

Nos, mai festőnk a francia. Először a Vénusz Anadyomene (hogy a fenébe ejted ki anadüómené?) c. festményével találkoztam, de az nem annyira jó. Egyébként az anás szó azt jelenti, hogy megint tanultam egy kacifántos kiejthetetlen szót tengerből kiemelkedő. Ekkor megtudtam Vénusz többi nevét is (és most nem a bébi, gyere még-re gondoltam), hanem pl. Euploia – tengerőpart őrzője (ez szép, és ki is lehet ejteni, impotenciát okozó nyelvtörés nélkül is), Pandamosz az érzékiséget jelentette, és, ami érdekes, és nekem fogalmam sem volt róla, az az, hogy Urániaként is emlegették, de csak ha a mennyei Aphroditéra gondoltak.
A festő meg romantikus volt, (September 20, 1819 – October 8, 1856) was a French romantic painter noted for his portraits, historical and religious paintings, allegorical murals, and Orientalist images inspired by his travels to Algeria, és össze-vissza csinált mindenféle rajzos cuccot. 😀

Chasseriau_Theodore-Act_I_Scene_III_plate_two_from_Othello.normal

Nagyon szépen árnyékol, és a körvonalai is gyönyörűek a nők melleinek.

A három kedvencem tőle Desdemona, a Tepidárium (egyébként az mit jelent, szőnyegbemutatóterem, ahol a szőnyegek azt mutatják, hogy kabbe?), valamint az Androméda és a Néreidák.

Hűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűű. – Alán párhuzamok – észak-oszét-alán kortárs képzőművészeti kiállítás

Aztaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa.

Na, ők FESTŐK!!!!!!!!!

Jujjjj.

Oleg Basaev – képzőművész
Arkadiy Abayev – képzőművész
Shalva Bedoev – képzőművész
Vladimir Ailarov – képzőművész
Vadim Pukhaev – képzőművész
Yury Abisalov – képzőművész
Robert Karkusov – képzőművész
Akhsar Esenov – képzőművész

Zverev Anatoly

Anatoly (Anatoli) Zverev (1931-1986) was a Russian artist, a member of the non-conformist movement and a founder of Russian Expressionism in the 1960s. He spent all of his life in Moscow.

Zverev’s work was admired by Picasso, and he exhibited around the world. Igor Markevitch, the French-Ukrainian conductor, said of him, “His place is in the Pantheon,” and the Russian painter Robert Falk said, “Artists of that calibre are born only in 100 years.” However, he did not have a solo show in Russia until shortly before his death in 1986 and his work was exhibited in small, underground galleries. Throughout his career he was harassed and persecuted by the Soviet authorities especially as his international success grew.

TEljesen mindegy az életrajza, baromi jó képei vannak. Szeretem a nyers, erőteljes ecsetvonásait, ahogyan a képei szinte arculcsapják az embert. Jujjjj.